Mielőtt autóval útnak indulunk kedvencünkkel, fontos átgondolnunk, hogy milyen módon védhetjük meg kutyánkat, de elsősorban saját magunkat egy esetleges balesettől.

Ivartalanítsunk-e, vagy sem? – ez volt korábbi cikkünk témája, ahol egy történetet osztottunk meg veletek. Most azt járjuk körbe, hogy milyen előnyei lehetnek az ivartalanításnak szuka, illetve kan kutyák esetében.

A négylábúak nemcsak a hangulatunkat tudják feldobni, jót tesznek az egészségünknek is. Nézzük, mit nyerünk azzal, ha állatot tartunk.

Valószínű minden gazdi a saját kutyáját látja a legszebbnek – ezzel nem is akarunk vitatkozni. Találtunk viszont egy toplistát, melyből kiderül, a világon mely négylábúakat látják a legszebbnek az emberek. 

A toplista szerintünk nem tartogat nagy meglepetéseket, ahogy az sem, hogy az első helyet a pomerániai törpespicc szerezte meg. De nézzük, kiknek jutott még hely az ominózus listán.

Pomerániai törpespicc, a mosolygós szőrcsomó

Korábban már bemutattunk hat magyar kutyafajtát, de ha eddig nem sikerült ezekből választani, akkor még mindig van három esélyes. Bemutatjuk a komondort, a kuvaszt és a magyar vizslát. Mindegyik más-más tulajdonsága miatt szerethető.

Komondor, a nagyranőtt puli

kép forrása: kutyafajtak.hu

Legutóbb egy boxer élménybeszámolóját olvashattuk, arról, ő hogyan élte meg, hogy lett végre saját családja. Mint ígértük, folytatjuk a sorozatunkat, melyben olyan kutyák történetét mutatjuk be, akiket örökbe fogadtak.

Most Szofi mutatkozik be nekünk.  Csak annyit árulunk el előzetesen, hogy az ő története sem lesz kevésbé szívszorító, mint, amiket már olvashattunk. De a vége jó, és mi ennek örülünk. Íme!

„Pacsi mindenkinek, Szofi vagyok. Anya mondta, hogy van egy oldal, ahol kíváncsiak az emberek az egykor gazdátlan, de mára révbeért kutyák történetére. Mivel imádom a családom, és nem tudok nekik nemet mondani, ezért tollba mondom a sztorimat.

Szofi

Oldalakon át tudnánk sorolni, hogy aki kutyát szeretne, annak miért is érdemes kimennie egy menhelyre, és ott körbenéznie a szerető családra vágyó kutyák között. Nem tesszük, és érvek helyett inkább olyan történeteket osztunk meg, melyek „magukért beszélnek”.

Zoliékat már egy korábbi bejegyzésben megismerhettük, ők küldték ugyanis Zen történetét (ha lemaradtatok róla, itt olvashatjátok). Most úgy döntöttek, egy korábban örökbefogadott kutyájuk sorsát is megosztják velünk, ezúttal kicsit rendhagyó formában. Jöjjön tehát a boxer „élménybeszámolója”!

Korábbi bejegyzésünkben már megvizsgáltuk közelebbről a magyar vadászkutyákat – az erdélyi kopót, a drótszőrű magyar vizslát, és a magyar agarat. Most a magyar terelőkutyák jönnek: a puli, a pumi és a mudi. Azt már az elején leszögezzük, ha nyugodt életet szeretnénk magunknak, felejtsük el ezeket a fajtákat.

A puli, a pumi és a mudi igazi terelő munkakutya – ma is alkalmasak lennének erre a feladatra, csak időközben változott a megbízatásuk. A mai gazdik már azért is nagyon hálásak, ha kedvenc terelőkutyájuk remek házőrző. A három fajta közös jellemzője, hogy kisebb méretűek, rugalmas a testfelépítésük, határozottak, okosak és nagyon gyorsan tanulnak. Jó a hallásuk, éles a látásuk és hangos az ugatásuk.

Pumi, a tartózkodó

Buksi, Picur, Morzsi – csak néhány kuytanév, melyek hallatán valószínű senki nem lepődik meg, hogy a leggyakrabban előfordulók közé tartoznak. A Magyar Állatorvosi Kamara (MÁOK) adabázisára hagyatkozva az Index kiderítette, milyen névre hallgatnak leginkább a magyar négylábúak.

Folytatjuk sorozatunkat, amelyben örökbefogadott kutyákat mutatunk be. Korábbi bejegyzésünkben Zen és Ragacs történetét ismerhettük meg, akiket új családjuk az Etyeki Állatvédő Egyesületnek köszönhetik. Jöjjön most Huba, a sintérteleptől megmentett puli.

“Szürke, hideg februári napon egy koszos, loncsos kutya hányja le a teraszomat. Hosszú volt az autóút a boxban. Most fel-le rohan, csahol. Sokat csahol.

Huba megérkezett hozzánk