„Gazdátlan voltam, ma a legboldogabb kutyus”

Legutóbb egy boxer élménybeszámolóját olvashattuk, arról, ő hogyan élte meg, hogy lett végre saját családja. Mint ígértük, folytatjuk a sorozatunkat, melyben olyan kutyák történetét mutatjuk be, akiket örökbe fogadtak.

Most Szofi mutatkozik be nekünk.  Csak annyit árulunk el előzetesen, hogy az ő története sem lesz kevésbé szívszorító, mint, amiket már olvashattunk. De a vége jó, és mi ennek örülünk. Íme!

„Pacsi mindenkinek, Szofi vagyok. Anya mondta, hogy van egy oldal, ahol kíváncsiak az emberek az egykor gazdátlan, de mára révbeért kutyák történetére. Mivel imádom a családom, és nem tudok nekik nemet mondani, ezért tollba mondom a sztorimat.

Szofi

Évekkel ezelőtt (anya súgja 2012-ben) történt, hogy egyszer csak megjelentem egy kertvárosi utcácskában. Az előzményekre már nem emlékszem, hirtelen felbukkantam ott, és egyik napról a másikra váltam néhány ember gyűlölt ellenségévé, míg mások próbáltak rajtam segíteni. A vízelvezető árokban laktam, és rettegtem az emberektől, csak az arra járó kutyákkal cimbiztem. Azért éltem túl, mert a környéken van néhány állatbarát, aki megsajnált, de nehéz volt nekik, mert nem bíztam bennük, megközelíteni se lehetett, enni is csak akkor ettem, amikor a letett ételt otthagyták. Így éltem túl.

Szofi barátaival

Miután anya és apa némi segítséggel befogott – miután beszorultam egy lakatlan portára -, karanténban voltam két hétig, veszettség gyanúja miatt. Ideiglenesen elszállásoltak egy sosem használt kutyaólba, de nem sokáig laktam ott. Eleinte pórázon járkáltam a kertben, Anyát meg is haraptam az első alkalommal. Azóta is szégyellem! Az oltási program, ivartalanítás olyan gyorsan elmúlt, hogy szinte már nem is emlékszünk ezekre az időkre. Nagyon könnyen átvészeltük.

A mostani életem tulajdonképpen ott kezdődött, amikor anya elvitt ismétlő oltásra az állatorvosi rendelőbe, rettegtem, és ő ölbe vett, hogy megnyugtasson. Akkor jöttem rá, hogy én tulajdonképpen egy öleb vagyok. Tíz kilós foxi keverék. A többi már történelem: fürdés, be a lakásba a többi kutyához, cicához. Kanapé, saját kiságy.

Szofi barátaival és az egyik gazdival

Azóta már hivatalosan is örökbe fogadtak, így teljes jogú falkataggá váltam. A családom anyán és apán kívül egy 11 éves nagyfiúból áll még, van három mentett cicánk, egy öregfiú, 14 éves havanese. Él velünk két fiú belga (gröni), 5 hónaposak, és egy szintén mentett agárkeverék kislány is. Minden kutya és cica társamnak kívánom, hogy legalább ilyen családja legyen, mint nekem. Üdv, Szofi”

Szofi barátaival és a másik gazdival

Nektek is van hasonló történetetek? Várjuk azokat is!

3 Responses to „Gazdátlan voltam, ma a legboldogabb kutyus”

  1. fekete rigó szerint:

    A jó Isten ezerszer áldja meg ezt s családot!Minden szépet és jót,hosszú boldog életet kívánok nekik az állatkáikkal együtt!♥♥♥

  2. beke péterné szerint:

    Megkönnyezem ha ilyet olvasok, nagyon jó érzés ,hogy vannak még éllatbarát emberek.Nekem is a második állatmenhelyi kutyusom van imádom őket, sajnos tavaly el kellet altatni egyet öreg lett és nem tudott lábra állni. Könnyezve tettük örök nyugvó helyére. Nézegetem a kutyusokat és legközelebb is menhelyi kutyust fogok hozni, mert nem lehet elmondani milyen hálásak, csak érezni lehet.

  3. Partéknél nagy Ágnes szerint:

    Isten áldjon meg Benneteket! ❤❤❤❤❤

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.